ÚTMUTATÓ A STRATÉGIAI ERŐSZAKMENTES KÜZDELEMHEZ
I. ELMÉLET ÉS GYAKORLAT
Oldal létrehozva: 2018-12-31
Utolsó formázás: 2019-01-01
Gyorsfordítás
I.5 AZ ERŐSZAKMENTES ERŐ AKTIVÁLÁSA
A változás mechanizmusai az erőszakmentes cselekvésekben
A társadalom politikai hatalma az emberektől függ. Bár a legtöbb nem megválasztott (és egyes megválasztott) uralkodó szeretne mindenhatónak látszani,
Elfogadva ezt a nézőpontot mi a politikai hatalom alapjául szolgáló folyamat, ami által az erőszakmentes küzdelem működik? A Dr. Gene Sharp által kifejlesztett elméleti modell a válasz a kérdésre. Azt írja, hogy négy „változási mechanizmus” létezik, amelyek befolyásolják a hatalmi viszonyt az erőszakmentes mozgalom és az ellenfele között. Ezek a mechanizmusok:
Ezeknek a változási mechanizmusoknak az aktiválása az erőszakmentes cselekvésen keresztül történik (6. fejezet).
FELADAT:
Sharp megközelítése azért hasznos az erőszakmentesség stratégáinak, mert megértve a változás négy mechanizmusát – lehetséges jobb döntést hozni a mozgalom vagy kampány erőszakmentes akcióinak meghatározásakor.
1. ÁTTÉRÉS
Lehetnek olyan helyzetek, amikor az ellenfél meg van győződve arról, hogy el kellene fogadnia (gyakorlatias vagy etikai okok miatt, vagy mert megváltoztatta nézeteit) az erőszakmentes mozgalom által ajánlott opciót vagy igényt. Lényegében, felismerve az erőszakmentes mozgalom legitimitását a képviselt ügyben, az ellenfél hajlandó beleegyezni abba, hogy a kívánt változtatást megtegye. Az átalakulás mechanizmusa megváltoztathatja az ellenfél nyilvános álláspontját, például úgy, hogy lehetőséget kaphat a változtatásra, az erőszakmentes mozgalom pártfogásában.
2. ILLESZKEDÉS
Az illeszkedés akkor jön létre, amikor az ellenfél költség-haszon elemzést végez, és arra a következtetésre jut, hogy a kompromisszumos megoldás még inkább kedvező lehetőség, mint a folyamatos szembenállás. Az ellenfél sem változtatta meg nézeteit és erőszakkal sem kényszerítették erre, hanem inkább az illeszkedést választotta, mert érzékeli a nyomást az erőszakmentes mozgalom felől. Az ellenfél választása általában tükrözi a tényt, hogy az erőszakmentes mozgalom ereje növekszik, és a győzelmek „nyerő szériája" épül egy számára korlátozott, de fontos kérdésben. Az ellenfél is nagyobb valószínűséggel választja az alkalmazkodást, ha ez a választás segít javítani a nyilvános képét, és nem kérdőjeleződnek meg folyamatos uralmának alapvető fontosságú kérdései.
PÉLDA
Például a politikai foglyok szabadon bocsátása a külföldi diplomaták látogatása alatt az egyik legrégebbi PR-trükk a nem demokratikus rezsimekben. Mégis, a mozgalom vagy kampány számára, fontos átmeneti követelés lehet és győzelmi eredmény egy különleges erőszakmentes akcióban.
Gyakori, hogy a szabad és tisztességes választások iránti igény hozhatja mozgásba az alkalmazkodási folyamatot. Az átalakítás és az illeszkedés halmozott hatásai:
• időleges győzelmekem keresztül az erőszakmentes mozgalom vagy a kampány erősödik;
• a civilek megtapasztalják erőfeszítéseik sikerét, és így nagyobb valószínűséggel vesznek részt, a jövőben, erőszakmentes cselekményekben, beleértve azokat is, amelyek nagyobb elkötelezettséget, áldozatot vagy kockázatot jelentenek;
• a civilek aktívan megtanulják használni az erőszakmentes cselekvés technikáját, amely mozgást tud indítanii további célok megvalósítására.
Néha az ellenfél teljesít „irritáló és állhatatos követelést” amelyet a mozgalom tett.
3. KÉNYSZERÍTÉS
A kényszerítés akkor jelentkezik, amikor az ellenfél rákényszerül, akarata ellenére, hogy megfeleljen az erőszakmentes mozgalom vagy kampány követelésének. A civilek széles körű nem együttműködése és ellenszenvének következtében, az ellenfél elveszti képességét a helyzet ellenőrzésére. Ez azt jelzi, hogy az ellenfél valódi erejét jelentősen aláásta az erőszakmentes mozgalom. Azonban néhány, vagy az összes ellenfél tisztviselői továbbra is megőrzi pozícióit és a rendszer nem esik szét.
(FIGYELMEZTETÉS - a szerk.)
Fontos megérteni, hogy ha kényszeríteni próbálnak, előfordulhat, hogy az nem sikerül, és így aláássa az erőszakmentes mozgalom hitelességét. Például számtalan történelmi eset van, ahol az erőszakmentes mozgalmak megpróbálták országos tömegmozgalmakkal kényszeríteni az ellenfelüket, hogy változtasson. És nem voltak sikeresek, mert nem volt elégséges erejük, szervezeti kapacitásuk, nem tettek előzetes stratégiai előkészületeket a következő lépések utánra, amikoris az ellenfelektől kikényszerítették és / vagy nem vették figyelembe az ellenfél által végrehajtott ellenlépéseket.
Ráadásul, mihelyst a mozgalom kényszerítést próbált, ritkán könnyű visszavonulni. Az ellenfeleitek gyakran magas fenyegetettséget éreznek a mozgalmatok felől, még akkor is, ha nem tudtátok rákényszeríteni őket, és valószínűleg erőteljes intézkedéseket fognak tenni a mozgalmatok ellen.
Innen a fontossága, a tervezésnek és az előkészítésnek a kényszerítés megpróbálása előtt.
4. DEZINTEGRÁCIÓ
A szétesés során az ellenfelet nemcsak kényszerítik, hanem ráadásul a szabályrendszer is szétesik, és elbukik a tartós, széles körben elterjedt, polgári alapú nem együttműködés és az erőszakmentes zavarok eredményeként. A hatalmas nem együttműködés megfosztja ellenfeleiteket hatalmának forrásaitól, olyannyira, hogy az irányítási rendszere egyszerűen feloldódik. Az erőszakmentes mozgalom számára alapvető fontosságú megérteni a lendület fenntartásának fontosságát ebben a folyamatban. A lendület elvesztése, bármilyen okok miatt, az ellenfél számára lehetőséget nyújt a szerveződésre, és újra megerősíti hatalmát (például ha az ellenfeled egy autoriter, akkor megpróbálhatja újra érvényre juttani az uralmát egy puccs végrehajtásával).
TIPP
Fel kell ismernetek és fenn kell tartanotok a lendületet!
Ha a szétesés megtörtént, nagyon nehéz lehet kezelni, mert kiszámíthatatlan, hogy a támogatási pillérek mit fognak tenni, ha az ellenfél hirtelen elbukik. Ezért, sok mozgalomnak, az ellenfél erőszakmentes kényszerítése egy alkalmasabb lehetőség, mert egy kényszerített átmenet valószínűleg stabilabb és rendezettebb lesz, mint egy szétesett. Az ellenfél előző tartóoszlopai tagjainak gyakran kényelmesebbek is a kényszerített átmenetek, mert érzékelik, hogy hol lesznek az új rendszerben.
Szétesés:
A mozgalomnak nagyon gondosan végig kell gondolnia a szétesés indukálása előtt az ellenfél tartóoszlopain belüli folyamatokat.
Mindkét esetben, akár az ellenfeled kényszerített, vagy ha az egész rendszere szétesik, a mozgalomnak rendelkezésre kell állnia egy elkészített tervnek, hogyan vezettek át a konfliktus utáni állapotba. Egy összezúzott ellenfelet valami újra kell kicserélni, vagy vissza fog térni. Ez megmutatja mennyire fontos, hogy előretekintő terveitek legyenek (mielőtt elértétek a győzelmet), hogy hogyan fogja a mozgalom kezelni a hatalomátadást, miután elérted a győzelmet. Az lesz az az idő, amikor legteljesebben megvalósíthatod a Jövőképeteket a holnapra nézve, bár ennek csak gondos előkészítéssel lehet történnie.
A különböző változási mechanizmusok stratégiai alkalmazása
A mozgalmatokban a különböző kampányok támaszkodhatnak a változás különböző mechanizmusaira, hogy sikeresek legyenek. Bízhatsz bizonyos mechanizmusokban, például az átalakítás vagy az alkalmazkodás, miközben a mozgalmatok a korai fázisaiban felépítitek az erejét, és csak a későbbi fázisokban alkalmaztok kényszerítést vagy a dezintegrációt.
Ezen kívül célozni lehet különböző változási mechanizmusok használatát különböző csoportokra (pl.: lehetséges csoportoknak vagy egyéneknek az átalakítása vagy befogadása, akik vagy amelyek nagyobb valószínűséggel egyetértenek veled, de kényszeríteni vagy dezintegrálni a csoportok vagy egyének erejét, nagyon valószínű, hogy nem értenek egyet veled).
Még egyetlen csoporton belül is lehetnek különböző mechanizmusok aktívak.
PÉLDA
Például, ha egy kormány ellen küzdötök, néhány akciótokat a hadseregre összpontosítjátok, mint tartópillére (ami majdnem mindig az), a mozgalom azt találhatja, hogy könnyebb:
• átalakítani az alárendelt és alacsonyabb rangú csapatokat az utcán, mert gyakran kevesebbet fektetettek a jelenlegi rendszerbe, mint a tisztek és magasabb rangúak, és mert gyakran a legkönnyebb elérni üzeneteddel és taktikáddal;
• illeszkedésre a középső rangsorbelieket és a tiszteket; és
• kényszeríteni a rendszerhez leghűségesebbek belső körét, mert a legtöbbet fektették be a jelenlegi rendszer és az ár, hogy nyíltan támogatják a mozgalmatokat nagyon magas.
Ez azonban csak egy példa. Különböző küzdelmek léteznek a különböző körülmények között. Például lehet, hogy képes leszel rá, és találsz szimpatikus tábornokokat vagy olyanokat, akik közel állnak az ellenfélhez, aki hajlandó lesz finoman segíteni a mozgásodat. Ez megtörtént néhány történelmi esetben az erőszakmentes küzdelemben.
Néhány taktika és módszer az erőszakmentes cselekvés jobb bizonyos változási mechanizmusok lehetővé tételére. Még többet tanulsz az erőszakmentes cselekvés módszereiről és azok kiválasztásáról a következő fejezetben (6. lecke).
A sikeres, nem erőszakos mozgalom Chilében hatékony alkalmazkodási taktikákat hajtott végre a katonai juntában és kényszerítettei Augusto Pinochetet, hogy felismerje az emberek akaratát.
Chile, 1988
ÖSSZEFOGLALÓ
Az erőszakmentes küzdelem a hatalmi kapcsolatokban bekövetkező változásokat vonja maga után.
Dr. Gene Sharp elméleti munkát végzett a folyamat magyarázatára. Azt írja, hogy vannak négy változási mechanizmus: átalakítás, illeszkedés, kényszerítés és szétesés.
A módszer amivel aktiválják ezeket a mechanizmusokat a változásra azok az erőszakmentes cselekvések.
Néhány ilyen mechanizmus jobban működik, mint mások, a különböző csoportokban.
Néhány ilyen mechanizmus több kockázatot jelent, mint mások.
Ezért cél lehet a különbözõ csoportokban, és a küzdelem különböző fázisaiban – különböző változási mechanizmusok elérése.
Milyen mechanizmusokat célszerű alkalmazni, mikor alkalmazd célzottan azokat, és milyen csoportokra alkalmazd, ezek a mozgalmad stratégiai döntései kell, hogy legyenek.